1944. december 1-én a Vörös Hadsereg egyik alakulata bevonult Szedresbe, s utána kora tavaszig a faluban állomásozott. A közkatonák és a tisztek egyaránt a lakosságnál, és az ekkor már kiürített apáti kastélyban szállásolták el , " kvártélyozták be " magukat. A tisztikar a falu központjába, a Béndek féle korcsma és mészárszékbe tette a főhadiszállást, s kora tavaszig itt tervezték és innen irányították a hadműveleteket és katonáikat.

Az esős, hideg decemberi időben a fiatal - huszonegykétéves katonák - tetvesen, éhesen és fáradtan vonultak be, a deszkakerítésés, szederfás,  itt-ott még nádtetős faluba.

A Béndek korcsma környékén, és a szederfákkal beültetett templomkertben ( ekkor még nyoma sem volt a katolikus templomnak, csupán egy harangláb állt a helyén, 3 különböző méretű haranggal) egymást érték a dicsőséges Vörös Hadsereg sárban fekvő katonái.

A helyi zsidó családokat ekkor már rég elhurcolták - csecsemőtől a nagymamáig -, Apáti és Hídja birtokosai - egy-két idős ember kivételével - már nyár végén elmenekültek. A szedresiek persze nem voltak szentek, ahogy lopni lehetett, ők loptak és fosztogattak. Kirabolták korábbi kenyér - és munkaadójukat, nagybeteg, idős hídjai nagymama alól szedték ki az ágyat és a lepedőt. Tűzre hányták a könyveket, ellopták az ezüst étkészletet, elhajtották az állatokat...

Ilyen állapotok közé érkeztek a  "szovjet felszabadítók", hosszú oszlopban ( templomtértől, a felső faluvégig elnyúló ) négyes sorokban a kora reggeli órákban, miután az éjszakát a falu elején ( a mai benzinkút környékén ) a vadgesztenye-fasor melletti "szérűskertben" a szénaboglyák mellett töltötték. Éjszaka valószínű - tartva az esetleges támadástól és ellenállástól - nem akartak egy idegen helyre bevonulni.

Reggel benyomultak a faluba, a házakba és az udvarokba. A Nagy Doroghi ( ma Széchenyi ) utca egy házában elfogtak két bújkáló alföldi magyar katonát, akiket a nap végén a felső faluvégen agyonlőttek. A két holttestet a nap végén a falusiak temették el a helyszínen, majd évekkel a háború vége után kihantolták és újratemették őket a szedresi temetőben. Sírjukat és emléküket ma két egyszerű fakerszet jelöli és őrzi...

Érdekes, és majdnem tragikus véletlen, hogy a falubeli levente fiatalok, tartva az ekkor már erőszakos - magyar, náci és nyilas -  kényszersorozástól az orosz bevonulás előtti éjszakát, fegyveresen a József-erdőben töltötték, mit sem sejtve a falu másnapi megszállásáról... Tehették mindezt fegyveresen azért, mert a leventemozgalom keretében ellátták őket éles fegyverekkel, sőt  - háború lévén - egy gépágyúval (valószínűleg, hogy ez inkább egy "állványos" géppuska lehetett) is!

Másnap reggel persze visszajöttek a faluba, s a leventegyűléseknek otthont adó házba osontak megmelegedni, reggelizni, meg persze  híreket szerezni , amikor  rajtukütöttek az oroszok, s elhurcolták őket a parancsnokuk elé. A náluk talált fegyverekből és a leventesapkákból számukra egyértelmű volt, hogy fegyveres ellenállókat találtak, akiket azonnak ki kell végezni...

A szerencse persze - egy oroszul beszélő egykori dunai hajós, és egy szlovákul beszélő felvidéki magyar képében - melléjük állt, s ennek köszönhető, hogy ezt a történetet elmesélhette nekem a Nagyapám...

B.Ö. - 2009