A Bezerédjek földbirtok alapozta társadalmi státusát, vagyoni helyzetét jelenítette meg a hídjai kúria. A lakóház és a körülötte létesített, az udvarházat ellátó, kiszolgáló gazdaság, együttesen adta azt a közeget, amelyben a nemesi létük megvalósult. Az úrilak mögötti udvarban sorakoztak az istállók, fészerek, pajták, műhelyek, cselédházak. A puszták népe, a belső személyzet és az uraság lakóközösséget alkotott egy hierarchikusan felépített rendszerben. A birtok igazgatása közvetlenül a tulajdonos kezében maradt, bár az igazgatási folyamatba az ispán, a kasznár, utóbb a jószágigazgató személye is beiktatódott. A mindenkori birtokos és családja a gazdasági cselédséggel lazább kapcsolatot, a kúriai belső személyzettel bizalmon nyugvó viszonyt tartott fenn. A kúriai létformát meghatározó gazdasági, társadalmi keret az egymást követő generációkkal változott ugyan, de a reformkori társasági élet szokásai, az otthonteremtés normája a családban továbbadatott. Bezerédj István joggyakorlata után 1817-ben vármegyei tiszteletbeli esküdti hivatalt vállalva költözött Tolnába, és egyúttal átvette nagyanyja, Gindly Zsófia örökrészét, Hídja, Medina, Jegenyés, Bikád pusztát, az ekkor még osztatlan családi jussot, amin apja ezidáig bérlőként gazdálkodott. Hozzálátott a gazdaság fejlesztéséhez, gyarapításához. Kora hajnaltól fáradhatatlanul járta a határt, ellenőrizve az időszerű munkákat. Akácfákkal megkötötte a futóhomokot, belterjessé változtatta a gazdálkodást. Hírnevet szerzett ló- és juhtenyészetével. Megalapozta az oly sikeres megyei selyemtenyésztést. Jövedelmezővé tette a gyengén működő birtokot.
A kúria és a hozzá tartozó park egy korabeli fényképen.
Bezerédj Amáliában igazi társra lelve, 1821-ben összeházasodtak, és az otthonukat a hídjai, akkor még ötszobás házban rendezték be. Amália kedves, derűs lénye vonzotta a szomszédokat, a rokonságot, a vendégjárás mindennapossá vált. Mégis csak 1830 táján gondoltak a ház átalakítására. A kor „nemzeti” építészeti stílusának, a klasszicizmusnak jegyei alapján történt az átépítés. Nem hivalkodó életformát tükröző, egyszerűségében nyugodtságot, harmóniát sugárzó épület főhomlokzata ma már nem látható, klasszicista bejáratot kapott. Sajnos nem ismerjük a tervezőt, az építőt, az építés körülményeit. Akár Pollack Mihály is lehetett a tervező, aki ekkor dolgozott a szekszárdi vármegyeháza tervein.
Bezerédj Amália és Flóri 1837-ben.
Bezerédj István számára nem volt kérdés, hova épüljön fel az életvitelükhöz igazodó kúria. Döntésében elsődleges szempontként vetődött fel a mezőgazdasági munkák személyes felügyelete. A hídjai allódium minden tekintetben megfelelőnek bizonyult, hiszen itt elegendő tér állt rendelkezésre a meglévő épület kiegészítéséhez, a park kialakításához és a gazdasági udvar bővítéséhez. Természetesen az anyagi háttér, a birtok kiterjedése korlátozta a kúriai telek nagyságát. A másfél holdnyi díszkert, akkoriban divatos angolkert vette körül a házat, amelynek azt a szerepet szánták, hogy eltüntesse a gazdaság kevésbé látványos részét. A szabadidő kellemes eltöltésére is alkalmas parkot füves részekkel, fákkal, bokrokkal, kanyargós ösvényekkel tagolták. Kis tavacska is kiegészítette a megalkotott természeti környezetet. Az üvegház sem hiányzott a citrusfélék nevelésére. Az épület homlokzati oldala tekintett a parkra. A kúria tengelyében álló úri lakot, mintegy átmenetként a veteményes kert és a gyümölcsös választotta el a majorság többi részétől. Bezerédj István büszke volt az „édenné” varázsolt Hídja pusztára, a virágzó mandolára, jázminokra, tulipánokra, Amália kedvenc virágától,az ibolyától kéklő parkra, a gyümölcsösre, amely oly sok újdonságot, szépséget rejtett. Maga az úri lak belső térelosztását tágas, egymásba átjárható termekkel oldották meg, és mindegyik a párhuzamosan futó folyosóra is nyílott. Meghosszabbították az eredeti ötszobás házat ily módon, és hogy ne legyen túl hosszú az épület ezért U-alakban megtörték, s ide került az intim szféra. Ebben a szerkezetben elkülönült a háló-, dolgozó- és lakószoba funkció. A társasági élet színterei és a család visszavonulásának teret adó részek egymástól távol estek. A bécsi biedermeier stílust követő belső berendezés, az almárium, a szekreter, az íróasztal, a játékasztal, a vitrin, a könyvszekrény és a nélkülözhetetlen zongora szintén egyszerűséget mutatott. A falakat családi portrék díszítették. A kellemes, barátságos látványt a virágok emelték. Bezerédj István ifjú házasként Csapó Dánieltől 30 cserép szobanövényt kapott ajándékba. Bizonyára az esti gyertyafényes társalgás, vagy a nyugati és hazai irodalmi, tudományos művek olvasgatása fokozták az otthonból áradó meghitt hangulatot, a családias légkört.
Élet a kúriában
Szolidan, takarékosan ugyanakkor szoros napirendet követve zajlott Bezerédjék élete. A háztartás, a gazdálkodás teendői mellett a kúria hétköznapjait a vendégjárás színesítette, ugyanis Hídja a megyei urak és hölgyek kedvelt találkozóhelye lett. Rokonok, barátok, birtokszomszédok révén új ismeretségeket is kötöttek. A kúria mindenkor kész volt a vendégek fogadására, és akár 18 fős társaságot is vendégül tudtak látni, azaz asztalhoz ültetni. A rokonok hosszabb ideig, a barátok egy-két napig időztek, a szomszédok néhány órai kikapcsolódás alkalmait kínálták. Ezek a változatosságot jelentő látogatások beszélgetésekben, a gazdaság megtekintésében és vadászattal teltek. A társalgás gyakori témája volt a gazdálkodás, az időjárás. Természetesen a politizálás a férfiak körében központi szerepet kapott. Sőt a vármegye sorsáról egyezségek, politikai alkuk is megestek egy-egy ilyen baráti összejövetelen. A megyei reformkori ellenzéket és a konzervatív tábort képviselők egyaránt tagjai voltak a társaságnak, hiszen a nemesi tudat összetartó ereje, a rokonsági viszonylatok áthidalták a nézetbeli különbségeket. A közvetlen szomszédságot a rokonság alkotta. Tengelicen Csapóék, Kajdacson Sztankovánszkyék, Apáti pusztán Gindlyék, Gruberék, Pélen Zichyék laktak. A családi összeköttetéseken keresztül ismerkedtek meg más megyebeliekkel, mint Dőry Ferencékkel, Miklósékkal és Lászlóékkal, szintén Zombán lakó Pejáchevichékkel, a tolnai Festetics grófokkal, a bonyhádi Perczelekkel, Bartal Györggyel. Megfordult náluk Hrabovszky János 1848-ban Eszék parancsnoka, gróf Apponyi György, majdan a kiegyezés előkészítésében szerepet játszó politikus, Krenmüller (Thormay) Károly híres orvos Szekszárdról és e társaságot kiegészítette báró Louis Serpes francia emigráns, aki 1809 óta vendégeskedett Csapó Dánielnél. Amália barátnőre lelt Csapó Ida (Nemeskéri Kiss Pál Fiume kormányzójának felesége), Sztankovánszky Lilla (br. Gerliczy Vincéné) személyében. E két családdal alakult ki bensőséges, családias kapcsolatuk. Amália háztartási gondokkal terhelt napjait az esti zenélések oldották.
Várva vártuk, hogy eljöjjön
Szent karácsony ünnepe,
Kis fiúknak, leányoknak
Legkedvesebb öröme.
Mert ilyenkor a jó angyal
Megjelenik rendesen,
A sokféle ajándékot
Éjjel hozza csendesen.
Kis Jézuska küld a jóknak
Aranyozott, rakott fát,
Ez ám még csak a gyönyörű!
Van rajta sok cukros báb.
Mi ezt látva, jó kedvünkben,
Azt sem tudjuk, mit tegyünk,
Jó szülőink mosolyogva
Nézik hogy mi örülünk.
Bezerédj Amália
1804. április 15. - 1837. szeptember 21."
Az alkalmi kis zenei társaságot hárfán, zongorán kiválóan játszó, szépen éneklő, zenét is szerző Amália, a zenekedvelő Augusz Antal, annak kellemes hangú Louisi húga és a zongora virtuóza Bezerédj Pál, István öccse adta. Ismerték a zeneirodalmat, játszották a korabeli zenei nagyságok műveit. Bezerédj Istvánt személyes ismeretség fűzte Liszt Ferenchez. Nyugaton járt vendégek is megfordultak náluk, mint Festetics Leó,Wesselényi Miklós, Batthyány Lajos, Bezerédj László.
Bezerédj Flóri
A valódi kikapcsolódást a városi kiruccanásokon a bálok, a megyei közgyűlések, a vásárok jelentették. A farsangok is vígan teltek, minden hétre esett egy-egy mulatság. A mindig jókedvű Amália rajongott a táncért. A család távolabbi helyekre, Pestre, Balatonfüredre, Kőszegre, Sopronba, Veszprémbe, Bécsbe, Ischlbe, Marienthalba, Pöstyénbe is utazott rokonlátogatásra, gyógyító kúrákra, üzleti ügyek intézésére. Úgy tűnhet, hogy a hídjai napokat csak a kocsizás, a lovaglás, a vadászat, a pipázgatás, az esti whistezés töltötte ki. Mindketten beszélték a német, a francia, az angol nyelvet, az irodalmi műveket eredeti nyelven olvasták. Bőven volt alkalom a társasági élet során az olvasmányélmények kicserélésére, erkölcsi értékekről való elmélkedésre. Ne felejtsük el, hogy a művészetek, a tudományok pártolásának kora volt ez az időszak. Bezerédjék a XIX. század első felének újszerű szellemiségét képviselték, talán egy kicsit hagyományt teremtve is. A család barátjának mondható Franz Schober (1790–1882) költő, muzsikus, festő és mecénás nem véletlenül nevezte Hídját a “magyar biedermeier szellem központjának”.
Felhőtlen családi életük 1827-től Bezerédj István vármegyei főjegyzői tisztségének betöltésével más irányba terelődött. A reformpolitikában, a megye diétai küldöttjeként (1830–1836) országos elismertséget szerzett. E szerepkörben talált igazán önmagára. Amália a népnevelés ügyének kötelezte el magát. Létrehozta a hídjai óvoda-iskolát 3–9 éves gyerekek számára. 1834-ben a pozsonyi évek alatt született kislányuk, Flórika nevelésekor bontakozott ki írói tehetsége. „Flóri könyve” című tankönyvét a magyar gyermekirodalom első kiemelkedő alkotásaként jegyzi a szakirodalom. Tanító célzatú, Pestalozzi elvein alapuló gyerekeknek szánt olvasókönyve a „Földesi estvék”. A meleg, szeretetteljes családi otthont beárnyékolta Amália már 1822-ben jelentkező betegsége, majd 1837-ben bekövetkezett halála. A tragédia megismétlődött 1844-ben, a kislányuk szintén tüdőbajban halt meg. Bezerédj Istvánt vallásos hite segítette át a magán- és közéleti bajokon. Töretlenül folytatta a reformok gyakorlati kivitelezését az önként adózás felvállalásával (1844. december 19-én, elsőként a nemesek közül önként adózásra jelentette be magát - a szerk.), a tolnai óvóképző megszervezésével, a jobbágyaival kötött örökváltság szerződéssel és 1848-ban a vármegye országgyűlési képviseletével. Reformkori múltjáért a forradalom és szabadságharcban való részvételéért Haynau halálbüntetést szabott ki rá.
Bezerédj Etelka (1807–1888), második felesége közbenjárására hídjai száműzetéssé enyhült az ítélet. Agazdálkodással múló napokat megtörték a barátok, Deák Ferenc, Perczel Béla, Bartal György, Scitovszky hercegprímás és a legkitartóbb barát, Sztankovánszky Imre 48-as fõispán látogatásai. Titkosszolgálati megfigyeltsége 1856-ban bekövetkezett haláláig tartott. Hagyatékát, emlékét Bezerédj Etelka ápolta ma még látható hídjai kápolna állításával, a régi kapcsolatok fenntartásával. A birtokot öröklő unokaöccs, Bezerédj Pál a selyemtenyésztés országos hírességű szakembere pedig továbbvitte a gazdaságot.
Hídja utolsó birtokosa Bezerédj Ottilia megérte a földreformot, a birtok pusztulását. 1945 nyarán a lakosság kifosztotta a kúriát, s a gondosan gyűjtött és megőrzött százéves könyvtárat megsemmisítették. Később megkísérelték, hogy összeszedjék a széthordott berendezési tárgyakat, műkincseket, nem sok sikerrel. A 15 szobás kúriát ideiglenesen földigénylőknek juttatták, majd a földműves-szövetkezet, később pedig a termelőszövetkezet használta az épületet. Bezerédj István alapította Szedres község (1838) külterületeként nyilvántartott Hídja puszta napjainkban, alig emlékeztet az egykor rendezett, virágzó majorságra, de a magánkézbe került nemesi ház felújítása megkezdődött.
Bezerédj Amália halálhírének gyászjelentése (1837)
forrás: Cserna Anna főlevéltáros, Szekszárd
A HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XXXIV. ÉVFOLYAM.
