Szedresi Sziget Egyesület - 7056 Szedres, Bezerédj tér 1. - helloszedres@gmail.com

szedresisziget

Egy esős szombati séta.

2010. október 04. - szedresisziget
Szakadt az eső szinte egyfolytában ma reggel is. Nem bírtam ágyban fekve Tv-t nézve eltölteni a szombat délelőttömet. Egyhuzamban tizenkét napot dolgoztam vastagon megtűzdelve túlórákkal. Elegem volt már az emberek közelségéből, a nyüzsgésből a gépek zakatolásából, az állandó teljesítmény kényszerből.
 
Muszáj volt hát kitörni a természetbe és még csak az sem érdekelt, ha kurta óra alatt bőrig ázom a szeptemberi esőben.
 
Beöltöztem hát csínosba. Terepszínű nadrág két pulóver hatalmas gumicsizma, amivel a kocsiban egyszerre lehet a féket és a gázt nyomni, és persze egy jó minőségű rejtő színnel ellátott kapucnis esőkabát. Tőr a zsebben és irány a kocsi. Leparkoltam fent a tó bejárónál, mert ilyen esőben a földes úton a feljövetel bizonytalan.
 
Sétáltam hát lefelé a sáros földúton, amire sokan már régen aszfaltot álmodtak. Nekem nem hiányzik. Cuppogtam hát a negyvennégyes gumibakellókkal a sárban és verte a hideg eső a borostás arcom.
 
Egy kemping bringa volt betámasztva a horgásztanya mellé. Megismertem Sanyibá bringáját és azt gondoltam, hogy vannak még elszánt őrölt horgászok. Aztán elhessegettem a gondolatot, mert én sem vagyok különb a szakadó szeptemberi esőben a szombat délelőtti sétámmal.
 
Első utam a vízmércéhez vezetett és jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy, öt centi híja és eléri a tó szintje a nyár elei maximumot. Megnyugvással töltött el ez az érzés, ha eszembe ötlöttek a tavaly ilyenkor tapasztalt állapotok. Úgy határoztam, megkerülöm a tó hátsó felét. Ez úgy bele is fér a délelőttömbe és addigra kellően át is, fogok ázni, hogy majd hazafelé vegyem az irányt. 
 
Sétáltam hát az eső nem szánt meg, de jól éreztem magam, mert végre abban a közegben lehettem, amit igazán szeretek.
 
 A szedresi Öreg-Sár (horgásztó) 2009 őszén...
 
Hirtelen egy kis szürkésbarna öklömnyi kismadár szaladt előttem a sáros csapáson. Utána iramodtam és egy pár méter után sikerült elkapnom egy nagy földiszeder bokor tövében. Látszott rajta hogy még nagyon fiatal és, talán ha nem esne az eső és a tollai is szárazak, lennének akkor sem biztos, hogy el tudott volna menekülni előlem.
 
Alaposan szemügyre vettem és meglepődve láttam hogy a madár egy kései kelésű kakukkfióka. Mostoha anyja biztosan hordaná neki a repülő rovarokat, de esőben sajnos nincs szúnyog, bogár, amit elkaphatna. Édesanyja már biztosan Afrika felé tart abban a tudatban, hogy a nádi poszáta elvégzi a nevelőszülő feladatát, és fia gyarapítja majd az április végén párt kereső kakukkok hangos táborát.
 
De az időjárás közbe szólt és én szomorúan néztem a kismadarat, akit a természet a késői keléssel már az esők és a hűvös idő előtt is halálra ítélt. Nem tehettem érte semmit csak a nagy földiszeder bokor alatt otthagyva, bíztam, abban hogy a nádi poszáta nem feledkezik meg róla, és előbb találja, meg mint egy arra kóborló róka vagy vadmacska.
 
Lassan két órája sétáltam már a szűnni nem akaró esőben és jól esett annak ellenére, hogy a nadrágomból már lassan csavarni lehetett a vizet. Még nem vágytam haza csak mentem és mentem, mert jól esett kint lenni és magamba szívni az őszi esőben a párás halszagú levegőt.
 
Kevesen értékelik ezt a környezetemben, de akik értékelik ők, tudják mi ez az érzés. Ezt az érzést hordják magukkal egy életen át azok az emberek, akik természet közeli környezetben nőnek fel, és tisztelik is, azt bárhol éljenek is ezután.
 
Lassan visszaérek a horgásztanyához. Sanyibá bringája eltűnt. Biztosan megunta az öreg az esős pecát. Ezt igazolta a beíró füzetben is a bejegyzése. Egy hosszú egyenes vonal a felsorolt nemes halak nevei alatt.
 A szedresi Öreg-Sár (horgásztó) 2010 őszén.
 
 
Elindulok felfelé a földes úton. Az esővíz patakként folyik el a csizmám mellet, és megnyugtatóan nézek utána, mert a tó felé tart ez az időszakos patakocska. Idén nem lesz gond a vízzel hála Istennek hála a természetnek. Nem kell félni, hogy húszcentis vízben kell a halaknak nyomorogniuk és a bűzös iszap szaga, sem szúrja majd az orrunkat. Nem kell majd félni, hogy mekkora lesz a vízszint, ha majd megjön a kemény hideg, és nem kell attól sem tartani, hogy döglött halak kerülnek majd elő tavasszal a jég alól.
 
Sétáltam hát felfelé és az eső is kezdett alább hagyni. Az úton Józsibá jött velem szemben az öreg Mazdával csúszkálva a sárban az úton. Hát ő is megpróbálja. Ő sem bírta ki otthon a szombat délelőttöt inkább lejött megkísérteni a szerencséjét.
 
Elértem háta kocsihoz és a megtett kilométerek hatására az ebéd jutott eszembe. Babgulyás, krumplis pogácsa. Elfordítottam hát a slusszkulcsot és a kocsi megnyugtatóan felduruzsolt.
 
 
Hazafelé vettem az irányt átázva egy magányos esős szeptemberi séta után.
 
 
Erdélyesi János

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szedresisziget.blog.hu/api/trackback/id/tr52342781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.