Szedresi Sziget Egyesület - 7056 Szedres, Bezerédj tér 1. - helloszedres@gmail.com

szedresisziget

Szedresi. Tisztelet.

2009. október 21. - szedresisziget
Itt történt meg a mi falunkban nemrég, egy késő nyári este. Talán ifjonci erőfitoktatás szülte, talán imponáló kivagyiság? Vagy talán erősnek látszani a haverok, netán a barátnő előtt? Hiszen tizenévesen már ciki elnyomni a csikket a Hősök Emlékművén.
 
Le kell dönteni azt.
 
Nem tudni ki volt. Hallgat mindenki, aki talán látta, ha egyáltalán látta valaki. Tudja-e azt, aki ledöntötte, hogy ez az emlékmű azon szedresi Hősök és Mártírok Emlékműve, akik ott maradtak a második világháború poklában? Ki keleten, ki nyugaton van, aki itthon az utóvéd harcokban és vannak, akik a táborok poklában, de egyikük sem tért haza.
 
Apák, nagyapák, testvérek, férjek, anyák, és gyermekek.
 
A katonákat Tolnáról, Sárbogárdról, Pécsről, Szekszárdról vitték a frontra. A szedresi bakákat Apáti-pusztán búcsúztatták a Fiáth család és a cselédség nevében. Egy magyar ruhás lány mondta el a bakáknak a búcsúzó szavakat.
 
Gőzmozdonyok vonta szerelvények vitték őket a frontra az idegen fegyverek csövei elé. Akkor mikor itthon aratni kellett volna, és lassan a télre készülni.
 
E helyett az orosz télben fagytak meg megsebesülve, agyonlőve, vagy a visszavonulás kimerültségétől feladva ezt a szörnyű földi létet messze a szülőfalujuktól, ahol anyáik, apáik, asszonyaik vártak rájuk, és ahol majd egyszer az áldozatuk tiszteletére állított köveket le fogják dönteni.
 
Érdemelték-e azt, hogy a falu temetőjében egy-egy árva fejfa az üres hantok felett hirdesse nevüket, elhallgatva áldozatukat, tettüket?
 
Biztosan nem. Hosszú több mint ötven év után végre beszélhettünk róluk nyíltan. Nem csak a nagymama néma zokogását látva otthon a kis szobában egy árva gyertya mellet. Megszületett egy emlékmű. Ami köré nem ültettek fákat, nem virulnak körülötte virágok, de elmehetünk hozzá emlékezni, elgondolkodni arról, hogy itt lennénk-e akkor, ha ők haza jönnek. Talán minden másként történik. Talán boldogabban élnénk, talán nem, vagy talán nem is élnénk, de egy biztos. Ha ők mindannyian hazajönnek, vagy el sem mennek, akkor nem kell kimennünk meggyújtani a tisztelet és emlékezés gyertyáit, és nem kell elmormolnunk a fehér kövek előtt egy imát és talán akkor azt sem kellet volna látnunk egy késő nyári reggelen hogy az emlékezés és a tisztelet köve ledöntve fekszik a fűben rajta a hősök bevésett neveivel. De sajnos ezt láttuk a kis falunkban megtapasztaltuk, és vannak, akik nem fogják elfelejteni, mert vannak még rokonok, és jóérzésű emberek, akiknek ez igen érzékenyen érintette.
 
 
Azoknak akik a múltjukat nem ismerik, nem tisztelik, nincs és nem is lehet jövőjük.

Erdélyesi János
 

/ Az emlékművet azóta helyreállították. - a szerk. /

Helytörténeti kiállításunkhoz, várunk minden - szedresiekhez ( Szedres, Apáti, Hídja, Jegenyés, Alsó-Apáti, Kajmád, Iphygénia ) kapcsolódó - világháborús emléket. Fotókat, ruhadarabokat, tárgyakat, történeteket. Továbbá keresünk minden egyéb, helytörténeti szempontból érdekes tárgyat és fotót. e-mail: hellosziget@gmail.com  KÖSZÖNJÜK !

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szedresisziget.blog.hu/api/trackback/id/tr761466346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Junkyy 2009.11.26. 12:25:51

Maximálisan egyetértek a leírtakkal. Sajnos a mai fiatalság nagy részét nem tanítják meg az ősök tiszteletére. Természetesen akinek nem inge, ne vegye magára!
Nem azt akarom mondani, hogy én milyen idős vagyok, de amikor a nagymamám mesélte, hogyan vitték férjeiket, fiaikat a frontra, a szívem összeszorult. Talán csak elképzelni tudom mit érezhettek, de szerintem elképzelni sem.
"-De hát kit érdekel?? Nem engem vittek el!"
Van aki így gondolkodik, de az az ember a saját szegénységi bizonyítványát írja alá! Ennyi a véleményem.
Hajrá Sziget!