Szedresi Sziget Egyesület - 7056 Szedres, Bezerédj tér 1. - helloszedres@gmail.com

szedresisziget

Sió szubjektív, 2007-es cikk a Magyar Horgászban

2009. január 25. - szedresisziget

" Tisztelt Magyar Horgász!

Reagálnék pár keresetlen szóban, a februári számukban megjelent Sióról írt cikkükre.

Egy a Sióhoz közeli településen Szedresben élek, 32 éves vagyok és a Szedres és Vidéke Horgászegyesületnek vagyok a versenyfelelőse.


Egy a természetet szerető, és azt tisztelő családban nőttem fel. Édesapám Medinán töltötte a gyermekéveit, ahol az 50es években a Siónak még három horgászható halban oly annyira gazdag kisebb nagyobb holtága volt, hogy szinte a helybeliek nem is jártak az élő Sióra horgászni.
Tavasszal az élő csatorna friss vizet hozott és persze halat is ezekbe az aranykárászokban, compókban, gombostű egyenesítő nyurgapontyokban bővelkedő ”döglött”vizekbe.

Szomorú hogy erről már csak a szüleink elbeszéléséből tudhatunk. Azóta ezek a holtágak feltöltődtek, illegális szemétlerakónak használták őket, majd egyszerűen betemették őket és nem maradt más csak az emlékük.

A Sión tanultam meg horgászni, tisztelni a halat, amely a damil végén küzd az életéért. Sokat kellett motoroznom a poros töltésen, Harcig , Sióagárdig, hogy megfelelő horgászhelyet találjak.

Észrevettem a már említett problémát ,hogy igen gyakran mozgatják, eresztik a vizet, és mint minden halakat ismerő horgász tudja a vízzel együtt a hal is mozog , még pedig arra amerre a víz. Kinek lehet ez érdeke ?!  Talán majd erre egyszer választ kapunk.

 

Ültem én halra, kapásra várva félúton Szekszárd és Sióagárd közt amint egy csónak elúszott előttem benne zord külsejű emberekkel. A csónakban aggregátor duruzsolt az elöl ülő férfi egy furcsa merítőszerű fém-keretű szerszámmal emelte be a csónakba a soha nem látott méretű amurokat balinokat, lapátnyi dévéreket. Mutató ujját a szájára helyezve jelezte, maradjak csendben. Akkor még kamasz fejjel nem tudtam mi is ez a módszer, de ma már tudom.

Fogtam én halat a Sión, szépen láttam a belőle horgász által fogott tíz kilós pontyot, tizenkilenc kilós harcsát, másfél kilós dévéreket, és megszámlálhatatlan sok ezüstkárászt. De ezek az idők bő tíz éve elmúltak. Megszaporodtak a vízben a varsák, a csuhéval emelőző, ártéren dobóhálót, leshálót használó egyének. Ők jöttek, a halak fogytak és velük együtt a horgászok is .

Minden a Siót ismerő szekszárdi horgász jól tudja, hogy telente összeáll a hal a hatos út és a palánki út hídja közé. Sokan horgásznak rájuk könnyű spiccel, vagy bolóval. Minden elismerésem az övék, de vannak olyanok, akik a kemény féderre 6-8 oldalelőkét kötve hármas horgokkal csak arra várnak, hogy a hal bele ússzon és az érzékeny spicc már jelez is . Elég szomorú hogy ezt a sokak által kedvelt horgászmódszert ilyen ocsmánysággá a maguk képére formálták.

Barátaimmal tavaly nyáron egy vizitúrát szerveztünk, ami abból állt, hogy három túrakenuval leeveztünk Ádándtól az Árvízkapuig. Erről a túráról a fényképek önmagukért beszélnek.

/// fényképek itt:

szedresisziget.blog.hu/2008/12/21/siotura_2006_julius_27_30_adand_gemenc_arvizkapu

 

 A túra embert próbáló volt, mert a vizitúra első harmada a Kapos folyó torkolatáig inkább volt gyalogtúra.

Ozoránál a horgászok szomorú tekintettel meredtek a víz tetején lévő zöld habra. Szomorúan gondoltam a kevés hazai legyes horgászra, mert azon a szakaszon annyi a víz tetején agonizáló domit láttam, mint amennyit soha nem akarok látni egész életemben. Szomorú volt evezés közben hallgatni a vízbenyúló bokrokon fennakadt melegtől fepuffadt műanyag flakonok pattogó hangját. Harc , Sióagárd és Szekszárd környékén már élvezhetően hajózható volt a csatorna. A Gemenci horgászok elöl elzárt szakasz , pedig maga a földi paradicsom leszámítva a varsák tucatjait. Nem tudom hány „kishalászt” tart el ez a szakasz , de hálóra biztosan jut pénzük bőven.

Tény, hogy a Siónak széltében-hosszában nincs gazdája, nincsenek ellenőrök akik megállítanák a szabad rablást és megdorgálnák a szemetelőket.

Az engedélynek viszont ára van, még pedig igen borsos.

Ha a közeljövőben nem történik valami változás akkor, sem hal sem víz nem marad a mederben, csak a sárban a melegtől pattogó műanyag pille palackok.

Akkor majd mi is úgy mesélhetünk erről a szép , de már a romlás útjára lépett csatornáról a gyermekeinknek ,mint édesapám nekem a meseszép medinai halban gazdag holtágakról.

 

 

Szedres, 2007. 02. 03       

                                                     

tisztelettl: ifj. Erdélyesi János "

 

a szerző a Szedresi Ifjúsági és Környezetvédelmi Egyesület egyik alapítótagja...

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szedresisziget.blog.hu/api/trackback/id/tr29900972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.